A kísértetek visszajárnak; Q 5860

Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: Mária: Török: - 36 Éppen ugy mondja, mintha én tettem volna. Maga is! Eléggé szubjektív következtetés. * • • Legyen szives és menjen ki innen. Maga is menekül előlem, mintha Isten tudja, milyen iszonyú betegségben szenvednék. A betegség minden jóérzésű emberben szánalmat ébreszt. Szívesen lennék beteg is, minden, inkább, csak ennyire közömbös ne lenne..• Bár felejteni tudnák, mi volt, hogy közömbös lehetnék. Akkor arra is emlékezni e kell, hogy... Nem akarok semmire emlékezni és mérhetetlenül iszonyodom magától, Mint a mocsoktól, amelyben, hogy élhessünk kényszerünkben megfetrengtünk. Кegy tlenül itól. Ma

bamat sem kímélem. Most szógyelem csak igazán, hogy gyáva voltam. Társ volt! Eszköz csak, ha nem is rcngtalan. Pokollá teszi az életemet. Nincs egy nyugodt percem, amióta maga ide betette a lábát. Mert bűnös!/Kilép az őt takaró fal mögül/ /riadtan/ Én? Én, bűnös? Ha csak áldozat volt, ha nem több, csak áldozat, mért nem mondta el a férjének, hogy... Az én férjem mindent tud! A maga férje semmit som tud... Annyit csak, hogy nehéz voltas élete azokban az esztendőkben. Leplezett volna le, amikor betettem ids a lábamat és mondta volna meg neki, hogy ki vagyol ki voltam. Ez lett volna az egyenes dolog. De maga nom tette.