A kísértetek visszajárnak; Q 5860

I •< 34 Szabó: Török: Szabó: Török: Szabó: Mária: Szabó: Mária: Török: Mária: Szabó: I. Hang: Mert a gyerek sohse tudja, hogy abban a szülőben mi lakó* zik... Emlékezem én, tudja, negyvenkilencbon azt akarták, hogy adjak &1 mindent, leginkább az András fiam akarta, de a másik is, a Gábris, hogy aztán menjünk el a faluból, mert • t ' '' ők olyan góp-bolondufe voltak mind a ketten. Jelzem, talán nem is akartak rosszat, de hát hogyan lehettem volna én meg állatok és föld nélkül? Városban! Én vagyok hát az oka, hogy elvitték őket abba a bányába? Engem meg egy ólba költöztettek! Hallottam. liát mit vétetnem én, mindja meg nekem, kedves öcsém, maga szellemi ember. Nem tettem én egy szalma szálat se keresztbe a demokrácia előtt... Mondtam persze, .ogy tönkremegyen az ország, ha annyi sok föld vetetlen marad... És semmi közlebbit nem tud a fiairól? Csak, hogy Amerikában varrnak..• Lehetséges ám, hogy valamit tettek amkor, amikor az a fölfordulás volt, aztán hát nem akarják, hogy nekünk idehaza valami bántódásunk legyen... Ugye, a vőm képviselő, meg tanácselnökhulyettes, aztán nekem is kedveznek most otthon... /idegesen kijön/ Értese meg végre, hogy semmit rosszat nem tettek! Lányom, te csak legyél nyugodtan. Ennek a dolognak olyan ize van... Nem voltak azok becstelenek, mint a nyian mások. Nem becstehenségről van szó, kedves Baloghné... De igen arról! Az én bátyáim nem voltak becstelenek! i . Én valóban tisztességre neveltem őket... Nagyapám!