A kísértetek visszajárnak; Q 5860

- 22 Mária: A szoba ára. Balogh: /döbbenten/ De édesanya. Mária: Hatszáz forint. Balogh: /nagyon zavartnak látszik/ De angyalom, mi nem lakásuzsorával... éppen most mondom, hogy... és ez méltatlan is hozzánk. Mj inkább szívességből... hiszen Tátikától is csak amolyan eszmei fizettaé<_,et fogadtunk el. Mária: Ágyneműt természetesen nem tudok adni. fekhelyet sem. A sezlont ki kell hoznunk onnan, betenni a vendégszobába, mert ha édesapám jön... Én tudom, mint jelent egy albérlő, szivem. Balogh: Nekem, sajnos, ennem kell. Török: Nekem is mennem kell, Balo

Gh elvtárs... Tehát akkor egy fekhelyet kell vennem és ágyneműt. Köszönöm szépen a szivességteket, képviselő elvtárs. Remélem, nem fogok különösebb gondot okozni, és amint módom lesz, nem zavarok tovább. Tezeit csókolom, asszonyom! /hiába nyújtja a férfi a kezét, ő nem nyújtja a sajátját/ Jő napot Mária: Balogh: Mária: Szervusz, szivem, ebédre hazaszaladok. Szervusz! ük ketten elmennek. Mária: /néz a két űrcs poharat, mintha a két férfi ülne ott/ Balogh: /visszaszalad, idegesnek látszik/ ive haragudj, de... ária: Jaj, Istenem!. r ' Balogh: Bocsáss meg, hogy igy rádtörtem... Mária: Ja, de megijedtem. /Leül/ Balogh: Bocsáss meg, kedves, íűária: Egyáltalán nincs szükségünk albérlőre.