A kísértetek visszajárnak; Q 5860
лб: /kijön, végigméri Máriát/ Szóval te vagy az? Mária: ö kicsoda, Péter? Nő: Ö az a kis tanítónő? Mária: Hallod, Péter? Nő: Ahhoz mérten, ho t jy maltert hordasz, csinos baba vagy. Mária: Hozzád tartozik, Péter? Nő: Talán van valami kifogásod ellene? Mária: /kétségbeesetten kiált/ Péter! Török: /í nőt belöki a szoába/ Hogy már egyszer nem tud leszakadni az a magasságos ég! /Máriát félrelöki az ajtóból/ Menj! Mária: Ez... ez nem txx^g te vagy, Péter. Török: /kinyitja az ajtót/ Amig jó a modorom. Mária: Kitiltottak a városból... Török: Ölessen, mert oezárják a kaput. Mária: Soha nem láthatlak többet? Török: /tuszkolja kifelé/ Ne kompromittáljon az elvtársaim előtt, Mária: Sohase láthatsz többet, Péter. Török: Unalmas szöveg. Kúria: Vagy talán nem is akarsz? Méter.../ 'érdwe esik/ Hallod, Péter? Lásd még a kezemet is összeteszem, amit csak Isten érdemel... Török: /kilöki Máriát/ Ringyó! Ebben a pillanatban elsötétül a játéktér, s amikor ismét világos van, Mária ugyanugy áli ott a szoba közepén, mint emlékezése előtt. Balogh: /visszajön/ Valamiről megfeledkeztél, édesanya....
