A kísértetek visszajárnak; Q 5860
- 13 ária: ón már soha nem is láthatlak többet? /Odabujik hozzá/ Hallod, Péter? Soha többet? Török: /eltolja magától/ Kérem, kisasszony, őrizkedjünk az ilyen giccses jelenetektől. í"i ketten, azóta beláttam, a barrlkádnak más-más 'v. oldalán vagyunk. Mária: Segits, Péter, se 0its rajtam! Török: Nem árulok el titkot, ha azt mondom: önnek valójában a Hortobágyon lenne a helye. De én felelősséget vállaltam önért. Mária: Anyám meghalt, két bátyái a bányában raboskodik, apám... Sze 0 ny apám! Török: Kulák! A maga apja kulák. Osztályellenség. Mária: Egy ólban lakik. Török: Nekem és fölöttes elvtársaimnak köszönheti, hogy az apját nem likvidálták. Mária: '.jjel, amikor senki nem látja, a jó emberek ugy lopnak oda neki egy kis ételt, hog, éhen ne kxil&an haljon. Török: 'ajd utasit^st fogok adni: nézzenek utána, hogy Kétdombon hogyan szervezkedik ^az osztályellenség, .-ria: Ne,ne,ne! Ezt nem teheted, ['éter... A keresztanyámnak küldök egy kis pénzt, ho 0y segitsen apán. Mert amit apám nevére küldtem, a postás e 0yenesen a tanácshoz vitte, Vörös elvtárshoz, adóba. Török: /elgondolkozva/ U uy latszik, az ellenség mindenütt megtalálja a rést... igyelmeztetem, hogy szorosabbra fogjuk zárni sorainkat. Mária: Szeretlek, Péter. Nem kérhettél tőlem olyasmit, amit ne tettem volna meg neked. Szeretlek. Töruk: A szerelem a proletárdiktatúra idején politikai kate 0ária lett...
