Érintetlenek; Q 5858
29 Nem hagyok el mindent a maguk kedvéért. XIV. Győző ül felhúzott térdekkel, olvas. Bejön az Asszony, utcai ruhában, majdnem tánclépésekkel tarcán kilobbanni készülő öröm. ASSZONY Mért ülsz itt benn, fiam, olvasol ahelyett, hogy sétálnál. Olyan jó idő van! GYŐZŐ /nem válaszol/ ASSZONY Kukulj csak meg, nem is érdemes törődni veled. Ugy örülök, legalább ezt a filmet láttam, milyen szép volt istenem és mennyire más azért, mint a mi világunk. Most azt se tudom, melyik dologhoz kezdjek. De jókedven van fiam, hallod? Oly tin furcsa az a két óra, az ember beül, megszabadul a gondoktól, erőt is ad. /táncraperdül, dúdol is valamit/ Nézd, milyen hülye anyád van! /megáll/ Elfelejtem, hogy öreg földhözragadt takaritóasszony vagyok, negyvejfaiötéves fejjel, nincs egy rendes ruhám, látod, mikben járok? Pedig hogy szerettem volna legalább egyszer elme nni, az Operába, megnézni mondjuk a Parasztbecsületet, vagy a Pillangókisasszonyt! Szeretném látni a My fair Lady-t, jól mondom, fiam? /Győző bólint/ Ez mind csak álom. Micsoda nagyúri allűrjeim vannak, ugye fiam? ürülök, ha egy moziba mehetek két forintért. Na szólj már, mondj valamit! GYŐZŐ /nem szól, nézi az Asszonyt/ ASSZONY Lehetne tévénk, hej, de jó dolog az! Képzeld, benn már mindenkinek van, te, én csak nézem, reggelinél ezek másról se beszélnek, csak hogy ilyen jó műsor volt, meg olyan jó. Aztán én meg ülök, mint a kuka, eszem a zsiroskenyeret, nézem őket, nem tudok hozzászólni. Nem is tudom, te mért vagy ugy ellene, neked is jó lenne, nézhetnél filmeket, szinházi előadást... MAGDA /beszalad, karján a gyerekkel, középen megtorpan/ Szervusztok... /a végére elcsuklik a hangja, nem birja tovább, sirni kezd/ ASSZONY /megrökönyödve nézi, sokáig/ Magda, kislányom, na mi van veled, plj le... vigyázz, flz pi i s az piszkos, add ide a gyereket.
