Szakadó szálak; Q 5855

- 19 — К. er eke ané: ^ьМШ Щ^Ш Шв^Й^Ьад arról,hogy б monnyit kínlódott? Feri: Elhiszem. Az is előfordulhatott volna azonban, hogy bármennyit tanul sem lett volna soha vezérigazgató. Annakidején felismerte a lehetőséget, hitt benne és volt bátor aága kihasználni.Ez a legfőbb érdeme. Ma már ilyen nincs. Tanulás,tanulás, azután lassan fokról-fokra ©gy-egy kis előrehaladás szabályszerűen mint az óra járása. Kerekemé: De nagy szamár vagy. Ez lehet, hogy másoknál ugy van, de Feri: }$ Míorveí fEgíol^engem megérten! Hogy ppnt ezt пот, akarom? Hogy пек® is van önérzet cm' En csak az apámtól kapott mankóval boldogulhatok az eletben? Ml vagyok, nyomorék? Es miért пег hiszitek, nogy nekem a gimnázium elvégzéséhez is maximális erőkifejtés kel lett? Hol van az megírva, hogv a magaséacásu ember fia ki válé tanulónak születik?« iért ne vagytok őszinték magatokhak, hogy főleg hiúságotoknak van szüksége az egyetemista fiúra* Megöltök ezzel. Kerokoné.: /: nyugtatva:/ Nyugodj meg fiam. Hidd el mi csak jót akarunk neked. Szép gondtalan fiatalságot és megalapozott ólütot.Majd később rájössz, hogy me nyire igazunk volt. Nem hiúság ez fiam. Feri: Anyu, az is ember aki nem mérnők vagy nem diplomás. A nunkás is élhet megelégedett életet. Hiszen szakmunkás leszek. Alkotó munka ez. Kerokesné: En nßm bánon fiam.

En mindenbe belenyu ;szon,csak te ne bánd meg. Intézd el a dolgot apáddal, bár tudom, hogy ő biztosan nem engod.Annyira ismerem. Feri: /:сзвп' вз©л,inkább csak önmagának:/ De engedni fog, engednie kell, mert különben... /: komoran néz maga ele:/ Kerekesné:Mit mondasz fiam? Feri: /: felócsudva:/ Semmit, semmit drága anyukán./: Odamegy megcsókolja anyját:/ Bocsáss meg anyu.

Нои akartalak bántani. Hát síi jobb losz neked ha azt hallod rólam.hogy milyen ügyesen és jól dolgozik a Kerekes fiu, mintha mindig arról értesülnél, hogy most, ebből, most abból búzták ©1 a vezérigazgató fiát? Vagy ami még rosszabb:"Nem hiába vezérigazgató az apja nem tud semmit mégis átevickél? Kerekesné: Nem haragszom, de nem-is lelkesedem*Nem könnyű egy dédelf'etott álmot, eltemetni. Ha te tudnád,Hogy hányszor de )én-szór Is milyen szeretettel terveztük el a jövődet. Biztnm abban, hogy én megadhatom a fiamnak azt,amitől annakidején minket a körülmények megfősz tottak.Hát most már ebből sem losz semmi. Na mindegy /: Sóhajt:/ Feri: /:Dédelgetve:/ Ne légy olyan szomorú édes anyu.Talán mégsom lesz az olyan rossz, becsületes munkával megbecsülést szerezni. Es én olyan nagy kedvet érzők ahhoz a munkához. kerek sné:Na jól vanf fiam.Re sanyargassuk egymást tovább.Hozom a vacsoráát. Feri: így is van. Segítek én is. Aztán megnézzük együtt a TV-bun ezt a vígjátékot, jó? És elfelejtjük ezt a néhány nehéz percet. /: Mindketten ki. A fiu átölelve kiséri anyját:/