Szakadó szálak; Q 5855

- 12 FELVONÁS . 1. leieret« •M Egy munkáscsalád otthona. Ketten üldögélnek a szobában. A férfi 50 év körüli, újságot olvas, felesége fényképeket ren ezget az albumban. Mezéi Dezső gépgyári szakmunkás és felesége, Erzsike szülei. Est® va n Mezeiné: Soká jönnék Erzsikéék, már nyolc óra is elmúlt. Csak nem töttént velük valami baj. Mezei: /Felnéz:/ Mindig az a felesleges aggodalmaskodás.Hogyan birjátok ti nők leélni az életet ezekkel a felszin alatt folyton feszülő aggodalmakkal, Mezciné: Azért te sem vagv olyan nyugodt mint ahogy mutatod. Mezei: De én uralkodom magamon és nem hagyom,hogy elhatalmasodjon rajtam a félelem. Es tulajdonképpen mitől félsz? Mezeiné: Nincs mitől? Annyi a baleset mostanában. Az uton is érheti őket, meg hát tudod,ho-y я Dunához mentek. Csak öttől? Mezei: Mezeiné: Mezei: Mezciné: Mezed: Mezeiné: Mezei: Mezeiné: Mezei: kezei: Mezeiné: Mezei: Mezeiné: Mezei: Mezeiné: Mezei: Lesfőké open ettől. Nem elég? Bes éljünk б szintén. SoF mezeinó: Mezei: Mezeiné: Mezei: egyéb gondolat is megfordul a* fejedben.Ma több rosszat hallani a fiatalokról mint jót. Azt hiszem egy kis lelkiismeretfurdulást is érzel. T« talán nem? - _ 8h, most már mind

eg

у. Nem kell rögtön rosszra gondolni. Nem olyan fiuknak látszanak* Én is-úgy éreztem, de mégis... Mégis... égis... Akkor miért engedted el velük? Te is elengedted, . /: kissé ingerülten felugorva:/ Hagyj békén ezekkel az ostoba gondolatokkal. Annyira már csak bizzunk a leányunkban? /: Ahogy feláll és elsétál az asztal mellett pillantása ráesik' a fényképhalmazra, hirtelen felkap egv fényképet és megkö nyebbiilten felnevet. Felmutatja a képet:/ Látod ezt? Látom, de mi nevetni való van ezon a régi képen? Hát éppen ez az. Mintha válasz volna előbbi kérdéseinkre. Emlékezz csak vissza mikor és hol készült rólad ez a fénykép? /:1аззи felismeréssel:/ Ja igen tudom már... Igen fiatal voltam még. ' . Bizony. Tizenhét éves, mint most less a lányod. En meg huszonegy,Ez a kép pedig Hűvösvölgyben készült , ahova ellopakodtunk •kettesben. Kicsltalak és eljöttél szülői engedély nélkül. Már emlékszem... És ahol.... Igen, és ahol nem történt semmi olyan. Most mór igazán elmondhatom. Nemcsak úgynevezett tisztességes toéxzrutxztdnnmráwiKkaxiimn&bni sz-'ndók élt bennem. Szerettelek és észvesztőén vágyakoztam utánad. Álmatlan éjszakákon szőtt tervek és vagyak valóraválását reméltem ettől a nap tél.» ost vagy soha, ugy éreztem. Aztán mikor magunkra maradtunk, torkomban vert a szivem.Olyan csodálatosan szép voltál és olyan ártatlan bizakodással néztél rám ami mindig elvágta bennem a percenként feltörő kezdeményezési szándékot. Kivóncsian nézi.mintha csak most fedezné fel*/Ezt eddig még öl sem mondtad. N er volt még alkalom, ehhez a késői vallomáshoz. De hiszen meg is csókoltál. Nem is e^vszer. Igen végül beértem azzal, ost igy visszagondolva rá, győ-