Hamlet és Julia; Q 5854

- 8 Julia: itt a bal szemöldökömnél mekkora heg van. Ettől egy kicsit /folyt./ ^gagabb. jtt

f látod? í-Mgy éves voltam, iáikor Budára költöztünk, abbdl a sötét, udvari lakásbői a Qarai utcáből. Én a cserepes virágokat segitettem kihordani. Az egyikat elejtettem, mert megbotlottam. Ráestem a cserepekre. Végig hasitotta a homlokomat. Mg tetanuszt is kaptam. Anyám azt mondta, ez rossz jel. ííen szabadna elfogadnunk azt a lakást mert hogy a bérlőket kitelepitették akkor. Azt mondta, Isten figyelmeztetése. Három kapoccsal fogták össze. Aztán minden nap anyám a templomba vitt imádkozni, csak hogy ettől nem lett szebb a homlokom. Attila: Nekem talán éppen azért tetszel, ikor először láttalak azt hittem, valami csodálni való van rajtem, ugy néztél rám. Aztán rájöttem, hogy mindig ugy nézel, mintha csodálkoznál. Julia: Pedig akkor tényleg csodálkoztam. Ugy emlékszem, mintha ma történt volna. Attila: Vége volt az iskolai ünnepségnek, amire meghivtatok. A Fejes Lacival jöttél ki a folyosóra, ott csodálkoztál rám. /nevet/ Azt mondtad -Ráérsz? Julia: Ca te azt mondtad - Wem raktam még a takarékba az időmet, hogy kamatozzon. Attila: űrre azt válaszoltál - Csak elköszönök és máris itt vagyok, Julia: Akkor még a nevedet sem tudtam. Azt mondtad - Fölmehetnénk a várba, Qyönyörü idő van. Pedig november T.-e volt. Hórom hónapja. Attila: Igem aztán négy héti* nem találkoztunk, pedig kerestelek. Laci azt mondta beteg vagy, meg hogy egy hétig hiányoztál az iskolából. Valami zűröd is volt miatta.