Hamlet és Julia; Q 5854

— 44 Attila: Ацуа! Én komoly n beszéltem az előbb. Én nem megyek többé haza. Anya: Attila! Az isten áldjon meg. Tárj észhez. Hit akarsz csinálni. Hová akarsz menni. Se csináld tovább! Nézz rám! Már úgyis tönkre mentem. Mit akarsz tőlem. I em volt elég elég? /elkezd sir ni./ Attila: Anya értsd meg, nem tehetek mást. Majd meglátogatlak gyakran Anya: gészen közel megy a fiához, néhány másodpercig egymásra néznek. Az anya a fia tekintetéből látja, hogy döntése végleges. assan megfordul és a mellékajtő felé indul, /n m fordul vissza/ Attila: /mozdulatán látni, hogy megbánta tettét/ Ne haragudj! /az anya kimegy/ /Az egész jelenetet, mióta ketten mar dtam a szinen, halkabb-erősebb ütemes üstdobpergés kiséri. ütemesen mint a pul zus. ikor utoljára egymásra néznek a dobolás hirtelen megszűnik/ Az адуа távozása után a fáu leroskad egy jbadre és mindké kezével átfogja a fejét. A mellékajtó halkan nyikorogva nyilik Julia jött. A küszöbön megáll. Függöny.