Hamlet és Julia; Q 5854

- 42 Attila: Hogy örült mikor hazajött. Megint taníthat, ilyen szép volt az a két hénap. Mind n nap eljött értem az iskolába és otthon aludtam minden este. Aztán összevesztetek és megint bevérzett a tüdeje. Utoljára, Alikor a mentők jöttek érte, mái olyan fehér volt, mint az inge. s aztán...... Anya: s aztán. ís aztán nem gondoltál arra, milyen életem volt nekem? Nem volt könnyű az biztos. Mikor megházasodtunk apáddal- már háború volt. 42-ben elvitték és a frontra küldték. Három évig nem láttam, postát is nagyritkán kaptam. Egyedül maradtam husz évesen. Aztán végelett a háborúnak és én. vártAm, várta. Tégre hazajött, de már nem volt az akitől elbúcsúztam, akit hazavártam. Megtört beteg ember volt, minden évben 6-8 hetet kórházban töltött. Szerdán és vasánap látogattam. Hónapokon át, minden évben. Ez v lt az én programo; Nem panaszkodtam, mert kötelességem volt. Aztán jöttél te. Apád egyre betegebb és egyre idegesebb lett. féltékenykedni kezdett.... Áh minek is folytatom..../szája idegesen róngani kezd/ Nincs értelme. Hagyjuk ezt fiam. Haszontalan és értelmetlen. Fáradt vagyok. Fáraszt az élet. Nem sikerült. Mit tegyek. Sem először, sem másodszor. Kimerültem. Fáradt vagy te is. ín megértelek fiam. Lelki furdalásod van fiam. A mai nap izgalma sok volt nekünk. És ez az átkozott migraine /а halántékához nyul/ most olyan érzésem van, mintha valami fontosat kellett volna tennem, csak nem jut eszembe mi. zt hiszem teljesen kimerültem. Az orvos azt mondta, egy évig is eltarthat. Járni talán fog tudni....Gondoltem érted jövök és együtt hazamegyünk. Ede mondta, hogy itt vagy. Nagyon késő van. Gyere menjünk haza: I Attila: Anya.... Ke hararudj.. ín jól át ondoltara n dolgokat... én nagyon sajnálom, '"a...én nem megyek többé haza.