Hamlet és Julia; Q 5854

4o Attila: Nem vagy normális! Én hallgattam anya, de neked sem volt egy /loly •/ aza

v„a

# f

n nagyon jól emlékszem, mit mondtál akkor. "Hagyd Imre, inkább segits tüzet rakni, ugylátszik nedves a gyújtós" -Te meg ezt nekem mondtad mára fejezd be. Láthetod, apád fáradt, ideges" rn, én hallgattam. Mit is mondhattam, amikor te egyszer sem ve tél védelmedbe, 'n nem voltam fontos neked. Iégy türelmes, mindig ezt mondtad. Tudod, magas a vérnyomása, soket dolgozik. -De az, hogy nekem is valami be ,oa lehet, azsenkit nem érdekelt. És amikor ma este minden srácnak eljött a szüleje, te 'étyásföldre mentés lakatot cserélni, mintha ezzel nem lehetett volna várni holnapig, 'a miért? Mert ő küldött, és te szó nélkül teljesítetted a kívánságát.. ..Olyan fontos volt ez? Miért? Jól tudod, és én is tudom miért. Anya: Elég! Meddig kell még ezt hallgatnom. Honnan a bátorság, hogy igy beszélsz anyáddal. Rémképeket látsz! 3z a szerep elvette a józan eszedet, isztára megőrültél. Teljesen... elment..az eszed. Azt kellett megérnem, hogy a saját fiam azt vá~ja a fejemhez, hogy nem szeretem, hogy лет törödöm vele. Hát igy állunk.../felindulása már erőtlen, hortelen nem tud ennél többet mondani, nem tud már ellentámadába menni, védekezni kezd, miközben föl-alá jár/ -'s ezért van mert сзак magadra gondolsz, mert önző vagy. ,it tehettem, itt álltam egyedül egy kis gyerekkel akit etetni, ruházni és taníttatni kell. Támasz nélkül, rről egy gyerek mit tud: az a fontos, hogy mindene meglegyen. De honnan? Hrre nem vagytok kíváncsiak, ügye? udtan, hogy neked jobb lenne, ha nem mennék többé férjhez, mert hót a gyerekek nehezen tfiselik el egy pó1 szülőt és te különösen érzékeny gyerek voltál. Arra gondoltam, Imrét úgyis ismered, családunk régi barátja. ../hirtelen elhallgat/ de hát nem tudtalak volna egyedül felnevelni. És fiatal is voltam.