Hamlet és Julia; Q 5854
33 Julias gy tiszteséges család gyermeke? egyenlő a kárhozattal. Лolyt./ дцу^д pláne ellenezte. Dehéi tőle nem veszem annyira rossznéven. Egyszerű vallásos esszony, aki néhány éve nehezen találd ja a helyét. Otthon különösen nem. Szóval, miéta bejelentettem hogy színésznő akarok lenni, megkezdődött a lelki pasezirozás. Nap, mint nap. Nem bírtam mái'. Most jössz te. Mikor elmondtam, hogy megismertelek, az első kérdés az volt, mi a foglalkozásod ée mik a terveid. Slmodtam, gépész technikus leszel és terveidet egyelőre nem közölted velem, hiszen csak eg; szer találkoztunk rámszakadt a pokol. Nem bírtam tovább, feleselni nem tudok... egyszerűen elmentem. *i:or visszajöttem, tudtsm, hogy győztem, de valeit elvesztettem, ami talán nem ér fel vele. Ais szünet/ Hát ez történt.. .nem is tudom miért mondtam el mindent, neked, slí ismerlek... Attila; Me-bántad? Julisj Nem, dehogy. Csak... /А fiu, gyengéden átkarolja a lányt és megcsókolja/ A mellékajtó nyilik, bundába, kucsmába megjelenik a fiu anyja. Az izgalom ás fájdalom eltorzítja még mindig szép arcát. A negyvenes évek elején jár, de fiatalabbnak látszik. Mozdulatait és arcmimikáját erősen fegyelmezi, csak a hangja árulja el a belső feszülted et, különösen a nemvárt szituáció miatt felháborodott. A fiatalok zavarukban mozdulni sem tudnak. Az anya ugy viselkedik, mintha a lány ott sem lenne./ Anya: /Ellentmondást nem tűrő hangon/ Vesd le ezt a maskarát és azonnal gyere! Attila: /elpirul a szégyentől/ Anya!.. Anya: Látom meglepődtél...én is.