Hamlet és Julia; Q 5854
- 31 Julia: Itt felemelte a szemét az égre, mintha onnan várnáavég/folyt./ S(5 sZ (j t e aiig vártam, hogy kint legyek, el tudod képzelni. Azt hiszem apám érezte magát a legkinosabban. Fylyvást csak a jeggyürüjét forgatta és ismételgette: "Köszönöm, igazgató asszony, köszönöm." Nehezére eshetett ez a szituáció mert nagyon büszke ember. Nagyon. Attila: Hát ez nagyon érdekes volt, csak az nem derült ki, miért lépté olajra. Kedved volt egy kicsit cs varogni, mi? Julia: Dehogy. Attila: Hát akkor? Julia: Különös torn valób n nem volt, mégis ugy éreztem elviselhetetlen sz élet. Sok ainde.. közrejátszott, még Te is. Attila: jha, kezd érdekes lenni. Folytasd csak. Julia: Már nem is tudom, hol hagytam abba. Még sok minden tisztázatlan bennem. Jobban kell megismernem önmagamat is, hogy tetteimet vagy magatartásomat jobban megértsem, ngy évvel ezelőtt mé * azt hittem, minden a legnagyobb rendben van. Kitűnő tanuló voltara és példás gyerek. Soha semmi probléma nem volt velem. Minden ugy történt, ahogyan a szüleim akarták, nem azért, техt rémkényszoritették akaratukat, hanem, mert egyetértettem velük. Attila: Jé mindig nem értem. Julia: Várj egy kicsit, mindent elmondok. Attila: És iái közöm van nekem ebben a históriában?
