Hamlet és Julia; Q 5854

- 2o Tanár: hogy nem lehet újra kezdeni. К :uk sokkal büszkébbek, önállób/folyt./ bak, szabadok, mint egykoron az én nemzedékem volt. A lehetőséi megvan és a mai szülő szinte körömmel ki akarja hámozni gyermeke tehetségét. Bizony. Julia: Gondolja tanár ur? Tanár: Tudom. Julia: /moat ő néz ugy a tanárra, mintha mindent ismerne már és a tanár még semmit/ - hát igen. /csend/ Tanár: Ugy hiszem eleget untattam. Nagyon köszönöm a türelmét. Igazán nagyon örülök, hogy Attila ilyen jól választott. Ig zán nagyon örültem. Részemről a szerencse, /megfogja, majd megcsókolja a lány kezét/ Most már mennem kell. Viszont látásra, /elindul, közben nekimegy egy pad sarkának, majdnek elesik, ki/ Julia: Viszont látásra tanár ur. /néhány másodpercig az ajtót nézi, aztán hirtelen megfordul, körülnéz, odamegy az egyik vitrinhez és raegigazitje a frizuráját. Nemsokára az ajtóban megjelenik a fiu, kezében három kötet könyv./ Éreztem, hogy valaki itt van. Ugy megijedtem. Mesélj! Ezt kaptad? Mutasd! Attila: Mit meséljek, szokásos szószok, kézfogások. Julia: Csodás. Sheakespeare összes. Nem örülsz neki? Én mindig ugy szerettem volna. Attila: Neked adom. Nekem nincs rájuk szükségem. Julias Bolond vagy. Isten bizony bolond vagy /lapozgatja a könyvet/ Mennyi szerep? Tiz szinésznek elég lenne egy életre.