Hamlet és Julia; Q 5854

- 13 Julia: fa erre raost jöttél rá? Attila: Igen«.*. Eddig ugy voltam vele, mint az a kis gyerek, aki kirakós játékot kap, de sehogy sem tudja összerakni és félre teszi. Vaar csak kis részleteket tud összerakni. Aztán eljön egy nap, amikor szinte marótól тегу minden, mintha a kockák maguktól állnának össze. Julia: 's mire jöttél rá? Attila: /nem válaszol, csak mereven nézi a lápyt./ Julia: tóiért nézel igy?... Mond mire? Attila: ...arra, hogy apámat a halálba kergették. Julia: Ugyan, Szamárságokat beszélsz. Nem tudom mi van veled та?.. Te mondtad, hogy apád tébés volt, és hogy többször volt tüdővérzése..... .Ti ti! én azt hiszem ezek agyrémek. Kergesd el őket, de hamar. Ez azért van,mert túlzottan éled mér Hamlet szerepét. Tudom az ember nehezen szabadul szerepétől. De emit csinálsz veszélyes játék. Az szonház, ez meg az élet. Ne légy olyan tragikus. Hidd el mindenkinek megvannak a maga problémái, nekem is. De... Attila: Szép szöveg, közhelyek, án tudom, sajnos tudom, hogy nem igy van.Az biztos, hogy ez a szerep segitett a kockák összeállitásában, de...azt hiszed, hogy noiu álltak volna össze maguktól is, csak talán később, nem most. Csak idő, idő. Ma este, illetve délután megtaláltam az utolsó kockát is, Nem, ezek nem aryrémek. Ez az igazság, a szin tiszta igazság. Érted? Én megnéztem a képet. Hiába dobtam szét a kockákat, a képet nem tudtam többé kitörölni az agyamból. Julia

: Rébuszokban beszélsz. Dehát mi történt ma este? Azért voltál olyan ideges?