Az asszony; Q 5852

r. Erzsébet. Hand ich imre. i P. E zsébet. Madách Imre. E. Erzsébet. Madách Imre. - 7 - ч a börtönből... Pesten meglátogathattál volna, és nem jöttél... Egyszer voltam. Tudod. Egyetlen délután. S mit adtál? Könnyet... Erzsi! Igen! Könnyet, szomorúságot. A börtönről beszéltél, s arról, hogy... A börtönről, ahonnan akkor jöttem, л fájdalomról, ami hazánkat és engem ért. A gyászt, a szomorúságot, ami mindnyájunk lelkére nehezedik. A betegségemről, / ami miatt álmatlanul, lefogyva, legyöngülve fetrengtem ágyamon... Meg sem csókoltál.. . Betegen, lázasan, hogy a kór rádragadjon... Meg sem öleltél... Mert éreztem, hogy tegnap... talán... még... Miért nem mondod ki? Hanzély Peri! Akiről anyósom irt! Igen, kimondom. Hanzély. S most, hogy h: zajöttem, Meskó-. Mit mondjak még? ők megadták nekem azt, amit te nem adtál. Erzsi! Kilenc év útán ki mered ezt mondani? Mire akarsz hivatkozni? A gyerekeidre? Azt adtam neked. Bem is egyet. Azok a tieid, a te véreid. Amit követeltél tőlem, amit a családod, az anyád követelt, megkaptad!... Mit akarsz még? Szerelmemet?... nos... az is

1 tiéd lehetett volna, ha, ha... feltudtad volna gyújtani.... > 1 I Madách Imre. Szerettelek. Erzsi, mindég szerettelek! Dacoltam P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet.