Az asszony; Q 5852

- 2o I Anyám megbocsájt, de szeretnénk minél hamarébb tullenni Szontágh és Madách,./ el / Ma jthényi Anna* / magára marad / ... és vájjon én, a rideg és önző anyós, mint asszony, nem érzem-e azt a rettenetes magányt, azt a hideg közömbösséget, amint egy másik asszony iránt viselkedem? S ezt kérdezhetem-e magamtól? igen! Kérdem. Kérdem és követelem: honná vettem és hogyan vehetem magamnak azt a bátors got, hogy bele merészelek nyúlni és vájkálok és-vájkálok más emberek érzéseiben? van-e ehez jogom? Igen, igen. Tudom. Az a másik haraggal és gyűlölettel néz rám, a másik aszszonyra, aki talán szintén szenvedéllyel és örömmel várta az élet beteljesülését. Akit talán szintén megkísértett a gonosz az 5 korában, és aki ugyanugy nem volt mentes az emberi gyöngeségtől... De kell jogának lenni és kell egy törvénynek lenni, mely ezt a jogot / szent^siti: a jövő gyermekeinek törvénye! Életünkből, ha saját szenvedésünkkel, ha sajátmagunk feláldozása\ val is, de meg kell teremtenünk unokáink boldogabb jövőjét, Ez kötelességünk és örök törvény marad... r. Erzsébet. / bejön / Asszonyom, nem tudom nevezhetem-e még anyámnak. Kívánsága teljesült. Aláirtuk az egyezséget. £ En még ma elhagyom a házat... Majthényi Anna. / visszatérve a valóságba / Erzsi, nem én rajtam múlott... jr. Erzsébet. Elhiszem, na nem is Önön, iíxxxxxkxx teljes egészében, de részben Önön is... Jolánkát elviszem magammal. Egyenlőre három évre. De ezt őneki nem szabad tudni... Majthényi Anna. лет fogunk előtte időpontról beszélni. Erzsébet. Aladár és Ari itt marad. Az Ön nevelésére lesznek