Ártatlanok és bűnösök; Q 5849

nbrlB

t ^erxiznua - leni

rH.z юе... Azt ! litem, elj tt a ^or. válté» ideje, m emberi raegiemerée olyan nagailetára értünk, hogy majd ess egész világot belátjuk ált «la, - és tessék, énnek«» bele kellett süllyedni a fejem búbjáig egy ilyen mocsárba, ahonnan ralg ce«k m orromig se létf atok ki.,. Rózsa

» aj ©ry üt tea erővel kináoztmí belőle, •• Abr-is I I3e ha nem ? Rézsa

t én el kor is melletted maradok».• Az is valami, rera?... De én hiszem, hogy nem süllyedünk bel© abba a mocsárba.•• Arait eddig tanult nk, azt nem veszik ©1 tálülik, ott hosznoeitjuk ahol tudjuk és lelet.•• Ábris, ne légy kishitű! Szedd öeasse magad! 'Rózsa utolsó mondatánál megjelenik Miklós, Ábrie barátja és egyet © i kol ét вja./ Miklós

» Rózsa, mér w utcaserkon hallani a bongódat... Rózs

a /kihajol az ablakon/1 Mi lós, te vagy? Miklós

i Igen. Rózsa

i hogy kerülsz ide, éjnek idején? i lőo

» Hallottén в hangod, gondoltán, beküezön k... /А рей támlájára ül«/ Szevasz.