Sikoly a Bronxon; Q 5847

- 22 járnak. Látszik rajta, hogy a maga dolgaival szeretne már előrakI kölni és Laci viselkedése egyre jobban idegesiti./ ANN

I: Ne légy már ilyen nyulszivü. Megértelek, de mi lenne, minden egyes gyilkosságon ennyit rágódnánk? Az a nő meghalt, de az élet megy tovább. Lépj ki az utcára és meglátod, hogy minden a régi. LAC

I /fájdalmasan/: Nem kell kilépnem, tudom anélkül is. .ANN

I: Gondolj arra az amerikai közmondásra, amit Haroldéktól hallottunk: "Ne törődj a múlttal, mert azon már nem változtathatsz. A jövőt nem láthatod előre. Élj tehát a jelennek!" /Hirtelen ötlettel felugrik és italt vesz elő./ Félre a búval! Tudod: teketizi! /Tölt és Lacinak nyújtja az egyik poharat. Laci erőltetetten elmosolyodik./ Lgy már tetszik az én férjecském. /Erősen Laci szemébe néz./ Ha szeretsz, akkor kiiszou fenékig. Ha szeretlek, kiiszom fenékig. /Nevet./ /Mindketten kiisszák az italt, .Anni pajkóskodik, összekócolja Laci haját, átfogjs^a nyakát, csókolgatja. Érezni azonban, hogy mindez mesterkélt./ LAC

I /szerelmesen/: Te rossz kislány, te! /Erőteljesen viszonozza az ölelést, a csókokat./ • ANN

I: Nem is tudod milyen boldog vagyok. Néha meg kell csipnek magam: igaz, hogy Amerikában vagyok? Igaz, hogy külön szobában lakhatom az én Lacikámmal? Igaz, hogy kocsin járok bevásárolni, szórakozni? Igaz, hogy annyi tv-müsor között válogathatok s mindezt egyetlen csavarással • elerem? /Affektálva./ Ha hiszed, ha nem, én már egészen amerikai vagyok. LAC

I: C, te kis butus. Tudod hány év keli ahhoz? Van, aki már ötven 4 évet leélt itt, mégsem lett amerikai. Látom én, hogy mit takar a félsz in. Adják az amerikait, közben eljárnak a Magyar Házba, bucsut rendeznek, magyar nótákat énekelnek, csárdást járnak. Amitják egymást s maguknak se merik bevallani, hogy titkon hazavágynak... Ez a kis magyarkodás csak régies, halvány visszfénye a valódinak. Ahogy vasárnap elnéztem őket, komolyan mondom összeszorult a szivem. ANN

I: Én csak mosolyogni tudok ezen. De ha valakinek olyan nagy honvágya van, utazzon időnként haza. Szívesen látják még az 36-osokat is. Ma már igazán nem probléma. Csak pénz legyen. Egy nap aiatt Pesten.lehetsz. Van, aki minden nyáron hazautazik. /Nekibátorodva./ Képzeld el, egy Oldsmobile-val látogatnánk haza. Megszállnánk a Royalban, vagy a Gellértben, vinnénk a rokonoknak és ismerősöknek aj ndékot, furikáznánk az amerikai renaszámtáblás kocsinkkal a Körúton, s amikor megállnánk, körülfognának bennünket a kiváncsi pestiek. Erre én hangosan mon-