Te is adós vagy; Q 5845

33. a kórház kapujón Ós megpillantottalak, ««hogy ott vársz rám. Magda: hem vártalak, érted meg, sehol se vártalakf a solt: líekem es éppen oly;». •щ Magda: /Kesét tördelve hajtogat ja/ Értsd meg, nem vártalak. áenki ее várt. A barátod se. Hát nem érted?! Zsolt: Mert nem tudta, hogy jövök. Én magam sem tudtam elére. Biztosan várt volna a kapuban. Magda: Honnan tudod? Zsolt: Mert a barátom. Magda: Ő, te! Zsolt: Bennem már nem bistak, eltemettek. Kis hidak, jelentéktelen országúti átereszek épitététosztották rám, mit egy egyszerű teohnikut is játszva megcsinál. 6 pedig megengedte, hogy segítsek a Gtangesz-hid tervét kidolgozni, a statikai tervet. Illés nem szorul segítségre, ha egyszer valamire vállalkozik. Magda: Most persze, igényeket támasztasz! Be akarod neki nyujtíuii a számlát? Zsolt/Megrökönyödik/ Hogy képzelsz rólam ilyet! Hogy képzelhetsz? /Időbe telik, emig egyfajta feltolakodó kellemetlen érzést le tud magéban küzdeni, hogy ne tegyen szemrehányást а gyanúsításért/. Mi már gyerekkorunkban egymáshoz tartótunk, Magda. Elővettük a világatlaszt, amit a mai napig a eg— őrizttink és együtt beutaztuk a világot. Bekalandoztuk képzeletben a Föld országait. ízi

кIákon kapaszkodtunk ég felé, tengereket szeltünk ót шgy luxus-hajóval, amilyet в némi filmeken láttunk, ueen Mary, 'iltanio. Én voltara az első tiszt, 6 meg a kapitány, aki a par nomoki hiibn áll és utolsóként hagyja el a léket kapott, süllyedő hajót.