Te is adós vagy; Q 5845

25. ni akkor eete. De пега tudtam kimondani. Nem g engedte. Csak szidott, sniért lezom. Veled példálddzott. IIés: /Nyugtalanul/ Velem? Mit mondott? Zsolt: GBfík azt, wait én is tudok ró Ind. Nem mondhat ott ujat, hiszen bí rátok vagyunk. Ismerlek, Tudom, milyen stramm vagy, amilyen én sosem tudnék lenni. Illés: /Hátradől a ezéktámlához/ Dehogy nem, Zsolti. Minden az akaraton, az elseánáson múlik. Tulajdonképpen az akarat az ember izma, az, ami a tartást adja. Elismerem, bogy nem könnyű, sokat kell érte küzdeni. Zsolt: Küzdeni? Miért? я Nem vagyok fontos senkinek. Illés: Hogy mondhatsz Ilyet! Én senki vagyok? Hát ha valaki, én Zsolt: Tudom, de /keserűen folytatja/ - nekem más is kell, Illés, hogy másnak Is fontos 1 gyek. Hogy ő is mellettem álljon. Illés: /Meghökken/ Még mindig szereted? Zsolti dobban, taint valaha. Hem tudtam elfelejteni. lem tudom. kkor eets végleg к megbizonyosodtm, amikor meg akartam kérfcl: legyen в feleségem, й letorkolt. Hu kimondhatom, talán minden jóra fordul. Talán meg tudtam volna Ígérni neki, hogy leszokom. Dáhát nem hagyott beszélni. Nagyon idejes és türelmetlen volt, azt mondta, felhördül a gyomra a leheletem szagától. Pedig akkor oeak azért ittam, hogy nagyobb bátorságom legyen kiönteni előtte в szivem. Illés: /Közben fölállt, leszegett fejjel járkált, most megáll, magába figyel/ ^zt hittem, kiheverted. Fél év távollét nagy idő. Zsolt: Az nem uz időtől függ. Kea a dátum számit. Illés: /Megrezzen - nyugalmat erőszakol magár«/ Hát igen. Bizonyáré nehéz őt elfelejteni.