Az alkalom; Q 5843

- 37 THON» Szeretném ellopni az érzékenységét. Tgy mosolyért is tud haragudni. MARIANN» Ön tényleg olyan magányos, mint mondta? TRON» Mit mondtam? i/ARIAr.N: Hát a gyerekkorát, este. Amikor Némo kapit-'-nyt játszottak. Az áttetsző vizet, a Nautilust, a homokot. Majdnem szó szerint emlékszem. TRON« /Legyint/. MARIANNt Jó, nem faggatom. TRON» Gyönyörűen jár. MARIANN» Egyik láb- m után teszem a másikat. Igazán egyszerű. THON» áto is egyik utás rakom a másik t /sután cammog/ és mi lesz belőle? Nincs hozzá tehetségem /egymás mellett mennek/. Látja, én сзак esetlek, botlk. Pedig igyekszem... /Illron áll az ajtób п./ TRON» ... és mondom az ostoba bókokat a szeméről, a mozgásáról, mert semmi okos nem jut eszembe. /Észreveszi Illront./ Jóreggelt, • »* л hogy aludtál? Éppen a lányodnak udvarolok. Ne ijedj meg, Öreg bolondnak t rt. IáLROií» ü bajod a szemével? Teljesen normális szemekkel néz a világba. Néha kicsit ostobán, m- jd kinövi. TRON« Ejnye Illron, soha nem mondtál suta bókokat? Nekem nem megy a versírás, azt mondom, amit mások kitalált к. ' szeme, olyan, mint a csill gok. Iáit bánom én, van-e értelme vagy nincs. Csak a h tás érdekel. ILLRON» A lányomra tett L tás, vagy a költői? TRON» Kizárólag a költői. /Mariann zavarában nem tud mit csinálni, kimegy./ I Li RON« l'udott aludni? N

er

a zavarta semmi? TRON: Á. Ragyogóan szuidizt sn. A vacsoránál soknt ihatt m. Már emlék-