Az alkalom; Q 5843

- Рй FŐNÖK* Panaszkodnak rád, öregfiu. Összecserélted az ktákt. Nem akartam elhinni. Veled is el6fordulhat? ILLRON* Igazán utoljára. Szór kozottság. •Ул. • * fúNÖKt ég valamit: az uj gyakornokot miért gorombitotfcad le? . . . I- RO; : Százszázalékosan igazam volt. FŐNÖKt Egy gyakornokkal szemben neked mindig igazad van. Elvileg. Ezzel egye-cértek. önérdekből sem engedhetem a helyettesem tekintélyének csorbítását. Megvódtelek. De az igazság az, hogy ordítoztál, és egyáltalán nem volt igazad. Értjük egymást? /el/ ILLROi,: No, de... Hát mit várhatok még tőle? ílég csak nem is kiméletlen. /iron jön./ TRÓN* Baj van? ILLRONt Semmiség. TRON /ugr tásnak szánj érveit. Erősen gesztikulál, szinte bohóckodik/* Ez a főnök másfajta ember, mint mi. A szeme, a mozgása, még a nevetése is. Az egészben van valami áll ti. Nem figyelte? ILLRON* Sajnos értelmes ember. Egyetlen baja, hogy engem vén m rhának tart. TRON* Ha zseninek tartaná, ez sem változtatna a dolgon. Sokkal közelebb állnak egymáshoz a szemei, mint mondjuk m gának. z itteni férfiak koponyája egészen más elrendezésű. Idézze fel az arcát! ILLRONt A homloka normális. A szeme? Mélyen ülő szenek. IRON* Az én szemem is mélyen ülő, mégis más. ILLRON: Az álla kicsit erőszakos. IRON* Na, na... ILLRON* Ahogy nevet, olkeskenyül a szája, ez álló még jobban előre ugrik. Néha n tárózottan idegesitett a nevetése.