A halál mindig igazi; Q 5841

- 59 - f Anna: Géza! Láttam az arcodon, hallottam a hallgatásodban,hogy megbántál minden szót,minden ölelést,most»amikor már nem elegek a szavak, az indulatok, a lelkesedés, a mosoly,amikor tenni kéne, tenni.... értem.... valamit,legszívesebben visszamenőlegesen kitörölnél az életedből. Láttam,láttam az este, de nem akartam hinni a szememnek..., nem akarok hinni a szememnek..,.. Kis szünet. • A cigaretta füstölög. Anna: Még gyáva is vagy? Meglapulsz a fotelben.Fölösleges már egy szót is vesztegetni rám, anélkül is elmegyek? Kis szünet. Anna: Ha nem...szerelemből....másért....segits. Nem mehetek vissza.... hova....Ka ti nem igaz hova Kati nem tud semmiről hova menjek? Géza! Kis szünet. Anna!- Elmegyek. .Sajnálok mindenkit,aki hisz neked. Anna eltűnik az ablakból. Néhány másodperc múlva tompa puffanás, közvetlenül utána elrémült»fuldokló sikoly. Kiváncsi, tétova hangok jelentkeznek, a hangzavar egyre nő,végül egyértelmű az elszörnyedés. Néhány mondat érthetően hallatszik: Mi történt? Jesszusom,segitség í Mi az? Mi az? Ki az? Leugrott!