A halál mindig igazi; Q 5841

- 47 - f Anna: Most őszinte vagy? Géza

: Mikor most? Anna: Most, amikor igy nézel* Géza: Hogy nézlek? Anna: Nem tudora megmondani. Szeretnék mindent tudni rólad. Géza: Fordulj a húgomhoz. Minden rosszat megtudhatsz rólam. Anna: Csak a rosszat? Géza: Van jó is? Anna: Egy b&tosan. Hogy szeretsz. Az jó. Géza: Biztos? Anna: Biztos. Géza: Szegénykém! De nehezen ismerkedsz velem! Rólad viszont könnyű megtudni mindent. Anna: Hogyan? Géza

! A gyerekeidtől. Géza Annával ölében föláll,majd az asszonyt a fotelbe ereszti, és a fotelt a szinpad felé fordítja. Géza eltiinik a sötét színpadon. A szinpadon végigömlik a fény. Konecsniék lakásának nappali szobája. Balra ajtó a másik szobába, jobbra ajtó az előszobába. Hátul az ablak az uj lakótelep szomszédtömbjére néz. A szobában ülőgarnitúra,/nem azonos azzal,ahol most Anna ül!/ diszfallal elválasztva a gyerek tanulósarka} televízió, A tizenkét éves Ádám egy fotel mögött kuksol, kézrehuzható bábokat rendezget. Erzsi,Laci harminc év körüli felesége, bevezeti Gézát. Erzsi: Minden percben megérkezhet. Géza: Igazán szégyenlem,hogy mostanság annyiszor elrabolom a férjét. Erzsi: Marad belőle nekem is. Ádi, köszönj, légy szivss! Ádi: /kikukkant a fotel mögül/: Szerbusz! Géza: Szevasz! Erzsi: Foglaljon helyet! Nekem még a konyhában....ha nem haragszik