A halál mindig igazi; Q 5841

- 44 - f Ajma kiviilről belöki az ablakot,bekukucskál. Megszeppenve nézi nagyapát. Géza: Gyere,gyere! Anna eltűnik az ablakból. Géza kimegy»beengedi. Anna kislányos,riadalommal lép be. Anna: Kezitcsókolom! Nagyapa: Isten hozta! Maga a menyasszony? Anna! Én....nem....én... Nagyapa: Aztán nagyon vigyázzon! Én neveltem ezt a gyereket,már ameddig hagyta magát,és egy ilyen öreg ember nincs jó hatással a fiatalokra. Na, isten veletek! Anna: Kezitcsókolom! Géza kikiséri az öreget,behhllatszik a búcsúzkodás. Anna dermedten figyeli a nagyapa lépéseit»botjának kopogását. Géza visszajön. Anna: Jaj, de megijedtem! Géza /megöleli/: Most nem szeretsz? Igyál valamit. Anna: Érzem rajtad,hogy konyak. Nem kell. Vermutot akarok. Tudod,hogy csak Vermutot, citrommal. Géza: Nincs. Holnap lesz fizetés. Ezt is a fiuk hagyták, Megcsókolják egymást,aztán Anna kiperdül az ölelésből. Anna: Ki van a hálófülkében? Géza: Ki lenne?