A halál mindig igazi; Q 5841

Pesten vagyunk, egy ócska bérház harmadik emeletén, Törökék szoba-konyhás lakásának szobájában. Balra a mutatós függöny a hálófülkét órzi,jobbra a konyha ajtaja. Hátul széles ablak az udvarra,kettős függönynyel. Az ablakon benéz a ház másik oldala jegy ajtó,két ablak,két ajtó,egy ablaki a nyitott körfolyosó, a vaskorlát. A gangon asszonyok trécselnek. A szobában heverő, asztal székekkel,sok könyv,rézkarcok, egybeépített rádió-lemezjátszó-bárszekrény,zöldsarok. Az ablaknál műszaki rajzállvány. Az ablak tárva, a csipkefüggöny összehúzva. Az előszinen balra, a közönség felé fordítva,két hatalmas,kopott bőrfotel,dohányzóasztalkával és állólámpával. Süppedő,mély fotelek,hátulról eldönthetetlen, ül nek-e bennük? ősz van,még meleg,és estefelé. Géza kigombolt,felgyűrt ujjú ingben egy gépalkatrész rajzán dolgozik. A bekapcsolt rádióban halk tánczene} be-beszűrődik a bérház zaja, A folyósón,ajtószámokat keresgélve,megjelenik Laci. Harmincöt éves,halk,megfontolt ember. Gonddal öltözik, most világos öltöny, fehér ing,nyakkendő van rajta, kezében elegáns,lapos irattáska. Mire a tereferélő asszonyok útbaigazítanák, Géza is észreveszi, és kisiet elé, A beszélgetés a konyhában kezdődik. Géza: Már azt hittem,nem talál ide! Laci/ kicsit liheg/: Jóeetét! Későn jöttem? Készül valahová? Géza: Dehogy! Rajzolni kezdtem.Tessék! Laci / nagyot fúj/: Micsoda meredek lépcső! /Nevet./ Géza: Rohadt magas három emelet! Tessék,foglaljon helyet! Ebggott fotelek,