A halál mindig igazi; Q 5841

- 17 - f Kaiser: Én is tudom,mennyire méltó lenne rá.Tiz éve dolgozunk együtt. De ha már egyszer velem kell beérniük,próbáljuk megérteni egymást. Lássák be,hogy csak úgy megyünk valamire,ha kölcsönösen segitünk egymásnak. De ahogy maguk beszélnek.... Petike: Kaiser szaktárs .... Géza,meg Péter is,ebben a kérdésben beszámithatatlanok.Menyus bácsi inasai voltak,úgy szeretik az öreget, mint az édesapjukat. Géza dühösen mordul,Menyust pedig elfogja a hangtalan nevetés. Petike: Nem Kaiser szaktárs ellen beszélnek,hanem Menyus mellőzését fájlalják.Meg aztán most ezek miatt a készülékek miatt is paprikás a hangulat. Kaiser: Az'rt nem nem haragszom én,ne higgyék, de az ember elvárja, hogy mindenki nyiltan és egyenesen mondja meg,mi a hézag. Akkor mindent szépen,simán el lehet igazítani. Ezt a nyomásszabályozót is. Kezébe veszi azt a készüléket, amit Géza hozott; nézegeti. A fiúk félkörbe fogják. Kaiser: Nem akartsm az előbb közbeszólni,de igy csak megvadítják a mérnök urat. Hogy szabad olyant mondani,hogy "mellékes alkatrész"? Ez az első önnálló munkája. Meg hogy "vacak"? Ki tudja elviselni az ilyeemit? Még ha igaz is? Sanyi: Hát mit mondjunk? Kaiser /Őszinte jóakarattal/: Semmit! Az égvilágon semmit! Hagyják rá. Csinálják ugy,ahogy megtervezte,közben csendben keressenek jobb megoldást./ A szelepet fejmagasságba emeli./ Megtalálták? /А szelepet a háta mögé dugja./ Adják be újításnak! / A szelepet a satupadra teszi./ Támogatni fogom! Még x.r-i valami pénzmag is csöppen. Na. Elmegy a műhely színpadon nem látható részébe. A fiúk satuikhoz szélednek.Sanyi felkacag.