Márkus Aurél; Q 5840
26 ARTUK Mem tréfál, Ibolya? Кошек teljesítmény, iontos? IBOLYA Mint a halál. AHTUK Lépjen ki а városba, majd mi fedezzük. Megérdemel egy kis lógá et... IHOLYA fia nem várna a következő... /Veszi le a kész rajzot/ ARTÚR Megvárja az! Osak nyugi, nyugi. IBOLYA /teszi fel az uj rajzot/ ARTÚR Aktán nyög, hogy fáradt Х'ЮЬУА Most пегл fáradtam ki, .rtur. Mem tudom, hogy van, de nem fáradtam ki. Végig kedvvel csináltam. Tudom milyen fontos, elmondták az oaztályértekezleten» még sehol sincs ilyen elrendezési terv, a szakirodalom se ismeri, ks éppen a mi osztályunkon született meg. Olyan klassz érzés, nem? Artúr fütyörészik, iéza számol. IBOLYA /előrébb jön/ Most biztosan azt gondolják magukban» milyen kis naiv. ее az istenért, hát mindig kötelező a cinizmus? Itt töltjük el éiöéünk nagyobbik felét, egyikünknek sem mellékes... ARTÚR Mit prédikál itt nekünk, Ibolya? Legyen fegyelmezettebb. Nea figyelte még meg, hogyan hordják az emberek érzelmeiket? IBOLYA Hogyan? ARTÚR Mát... Mint az állami tisztviselőnők, ha vallásosak, a kis V « » • keresztet» kizárólag a ruha alatt. IBOLYA Valami mégis csak megkülönbözteti az eleven embert a robotembertől. .. ARTÚR Valami igen, de пега a hepciáskodás. Ugy látszik aagát is elkapta ez az "uj szellem". Kár. fárkusné megsértette a szokásokat, előbb-utóbb vesznie kell. IBOLYA De Artúr! iogy mondhat ilyet?
