A nyolcadik kérdésre nincs felelet; Q 5839

3. szin. /: Repülőtér. Az utasszállító gép oldalnézetből, a nyitott ajtó előtt a gördülő lépcsővel. A nyolc utas, és a Stewardess egymás után jönnek le a lépcsőn. A lépcső körül megállnak, hogy elbúcsúzzanak/ egymástól, és a Stewardesstől.:/ MwLCADIK - Elnézésüket kell kérjem Uraim, hogy átaludtam az utat. Nem jó idegrendszerre vall, tudom, de minden repülő-utam alkalmával végig-als«om a menet-időt. így volt ez most is, bocsássanak meg, hogy kikapcsolódtam a tár So sálukból... Amig várakoznunk kell, legalább jóvá teszek valamit a mulasztásomból, és ha megengedik, elmondom az álmomat.../: Stewardess kissé zavarba jön, az utasok néma fejbólintással vesznek tőle bucsut, és kilép a színről, dgyancsak néma fejbólintással adják beleegyezésüket a NÍO:..C AD1&—nak, hogy álmát elmondhassa.:/ Ni „ÚCÁDIK -Azt álmodtam ugyanis, hogy egy középkori egyetemen voltam, olyan várszerű, hatalmas épületben, sötét, kicsi ablakokkal megvilágított ciriási ЯШМ boltáves termében, ^gy emelvényen, az asztal riollett többen ül^ tünk fekete talárban, ás a tormet zsúfolásig megtöltötték a hallgatók, akik valami egyenruha-félében jelentek meg. Az én beiktatásom volt soron,hogy mibe iktattak volna be nem tudom - amikor a diákság zúgolódni, han gcskodni kezdett, mert egy mai hivatlbéli kollegámat akarták arra a tisztségre, aki jókeűélyü, humoros ember, és a diákság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Voltak a diákok körében, akik engem akartak, és emiatt verekedés tört ki közöttük. Arra gondoltam, a kollegám keze van a zavargás mögött, hogy meghiúsítsa a beiktatásomat. Amikor már az emelvényen levő asztalunk felé hullámzott a tömeg, a professzorok azt tanácsolták, hagyjam el a termet a mögöttünk lévő kis ajtón át, mert az életem is veszélyben van. csak mosolyogtam, és ugy tettem, mintha hallgatnék rájuk, és ott akurtam maradni, de a következő pillanatban már a pincében lévő hatalmas boltíves konyhában voltam, nagy üstök között, ahol a kollegám felesége a kemence mellett állt, és keny ret sütött, elnéző fölénnyel mondta nekem, mondjak le a jelöltségemről, mert a diákság az ő férjét akarja, mert őt szeretik, tőlem meg félnek, mert én nagyon erős vagyok, és a diákságnak az ő gyenge férje kell, mert okkor azt tehetik, amit akarnak, on kimentem a JÉ konyhából a nagy, négyszögletes vár-udvarra, amit a vastag-falu, és kisablaku várépület fogott körül. Az udvar közepe felé jártam, amikor a kapu felől rengeteg diák, többen, mint amennyi a teremben volfc, bocskai sapkával a fejükön, vonalkókkal, kőrzőkkel, tollakkal, és ceruzákkal felfegyve-