Gitta; Q 5838
Bél a: Mit felész? Gitt a? /Maga elé néz. lassan cigarettát vesz elő és rágyújt./ Bél a: Nem szeretsz? Gitt ai /Béla arcába néz hosszan./ De igen! Sokat gondoltam rád. Bél a: /Remenykedve./ Hát mit felelsz? Feleségem leszel? Gitt ai /Elgondolkozva, de határozottan/ Nem! Bél a: Meghökkenten/ Miért? Gitt a * A helyedben nem kérdezném. • Béla: De nem értem. Semmiképpen se értem. Azt mondod, szeretsz. Azt mondod, azóta is rám gondolsz állandóan és hogy most újra találkozunk itt a lehetőség, hogy újra kezdjük. Gitta: /Mondani akar valamit, de Béla szavába vág, kezét tiltakozón felemeli./ В óla • Jó! Jó! En azt megértem, hogy olyan szépen, olyan ábrándosan nem kezdhetjük újra mint akkor. Sok év elmúlt azóta és mindegyike nyomot hagyott rajtad és rajtam is. Igazad van, nemcsak az elmúlt idővel lettünk idősebbek, hanem ami történt, meg inkábD nyomot hagyott bennünk. De éppen ezért lenne szép újra kezdeni, ilyen éretten, ennyi tapasztalattal. Gitt a: /Béla szeméoe néz, mintha azt kutatná, vájjon a mult emlékei lelkében vannak-e./ Nézd, te valamit kihagysz, xsk Nsm akartam mondani. Szerettem volna ha te magad jössz ru és belátod, hogy akkor végzetesen elromlott minden, ügy érzem jóvá tenni nem lehet. Mindig emlékeznem kell rá. Ez az emlék ott kisértene minden percünkben. Mikor rád gondoltam az elmúlt évek magányosságá ban mindig veled egy ütt jutott eszembe az ami történt és ami nem történt meg. Béla: /Hevesen könyörögni kezd./ Kérlek ne vedd el a tekintetedet. /
