Gitta; Q 5838

- * Co Gitt

a: Janikám! /Kérlelve/ Édes Janikám bocsss meg én nem akartam, En nagyon szeretlek, de mint testvéremet. Soha nem volt testvérem és olyan ooldog voltam, hogy húgod lehetek. Jan

i: Hát ón soha Bem gondoltam arra, hogy a húgom vagy. En azt láttam, logy lany vagy! Azt éreztem mindig, hogy nekem ilyen ÓN kell. Ide figyelj, hát mostantól ne ugy nézz rám ne ugy szeress mint bátyádat, hanem ugy mint szeretödet. Gitta: Jani édes jó bátyám nem, /Siráshoz közel/ nem akarlak elveszteni! Jan

it Miért kell elveszteni ha az urad leszek! Gitt

a: Tudod hiszen elmondtam. Jan

i: Ne félj! Jöhet akármi, történhet barmi én nem hagylak el. Gitt

a: Nézd Janikári, az, is mondta ezt és nem tudott áldozatot hozni értem. /Ismét nyakába csimpaszkodik ós könyörög./ Janikám maradj az én jó erps oatyám. Még ne akard, ho© ne testvérek legyünk. Még nem tudnék felesége lenni senkinek sem. Jan

i: /Lefejti nyakáról Gitta ölelését és elfordul./ Nem ugye? Csak szeretője, bolonditója. Uradnak nem kellek, mert az istállószagtól elfintorítod az orrod. Nem kellek uradnak mert csati paraszt vagyok és az is maradok. Gitt

a: Janikam nem! Nem! Nem.értesz! Jan

i: Nem hát, mert buta paraszt vagyok. /Fokozódó sértődöttséggel/ A mérnök ur a gyárban jobban megért, meg istallószaga sincs. Éh értem én ezt! Ennyire marha bugris nem vagyok. Igaza van anyámnak, ha innen szakadtál is ki, de az uri vilugba kerültél, ide már soha vissza nem találsz. Nálunk csak a menedék kell neked. A mérnök ur már észrevett! A mérnök ur mar kitalálta azt is, hogy Iskoláid vannak. A mérnök ur mát