Gitta; Q 5838

- 17 Jenő: /hevesen/ Nagyságos asszony, én soha! Tusekné: Aacagva/ Fiatalember, ne fogadkozzon! Láttunk mi mar ilyen hőst elesni a csók csatatéren, hogy Ady szavaival éljek. Gitta: Nem! Nem soha! Kiáltja a zord hadfi és kardját markolva a vésznek feszíti mellét. De hiszen közel s távolban se iga se papucs, igy hát vészre nincs kilátás. Editnek annál több esze van. B^la: Nem értem. Hát most én mit gondoljak, hogy nyakamon a boldogság és a szerencse e két himes velejárója és neked kevesebb az eszed. Tusekné: Ah, dehogy, ez ilyenkor még nem látszik, hogy kifejlődjék ahhoz idő kell. Gitta: A mi esetünk más! Reméljük nem lesz se iga se papucs, se diktatúra, hanem bölcs egyetértés. Jen

ő: Aántálva/ In eternum - ámen! « Kovácsn

é: Ilyen is lehet! Istvá

n: Erre is volt példa! Tusekn

é: A világtörténelemben? * István

: Nem! Az irodaiómban. Tusekn

é: Magát érdekli az irodalom? Istvú n: Hogyne! £^>pen azért mondom, hogy az irodalomban van az előobi állításra példa, mert ott minden lehetséges csak véletlen ne legyen, mert van kritikus ki nem sziveli a véletleneket. Az iró a figuráit maga formálja ós azoknak életét ugy és olyanra ahogy neki tetszik! Sőt a mai irodalomDan minél lehetetlenebb és képtelenebb valami, annál művészibb. Tűse

k: Horribilis! Itt már poéta és literátor összetalálkoztak ad infinitum nem fogynak ki a témából.