Főnyeremény; Q 5837

98 VÉKONY PÁLNÉ: El is várom. VÉKONY PÁL: Kérlek, ne szólj közbe! Hallgass nyugodtan végig! Tudomásul vettem, hogy utálsz, sőt gyűlölsz és sohasem szerettél. Még akkor sem, amikor feleségül jöttél hozzám. Nem is szerethettél engem, az öregedő férfit ugy, ahogy azt a korban hozzád közelebb álló fiatalembert szeretted és «mint mondod- még ma is szereted.•• VÉKONY PÁLNÉ /Hangja gúnyos./ Szóval:megcsaltalak, Mért nem mondod ki, amit gondolsz, hogy... kurva vagyok?... Na, ki vele! Ne kerülgesd, mint macska a forró kását! VÉKONY PÁL: Vannak szavak, amelyeket müveit ember sosem vesz a szájára. VÉKONY PÁLNÉ /Tovább gúnyolódik./ Egyszerűbben is kifejezhetted volna ezt a nagy bölcsességet, "Asszony, te műveletlen, buta liba vagy!" VÉKONY PÁL: Ismételten kérlek, hallgass meg türelemmel! VÉKONY PÁLNÉ /Továbbra is türelmetlen, gúnyolódó a hangja./ Kérlek, én nagyon türelmes vagyok! Birkatürelemmel hallgatlak. Tessék, folytasd! VÉKONY PÁL: Tudom azt is, hogy Imre és Zsuzsi vér ezerint nem az én gyermekem, de ezt sem velük, sem veled soha nem éreztettem.Szeretem őket vér szerinti apjuk helyett is, tehát talán még jobban, mint a másik kettőt... És ők ragaszkodnak hozzám, őszintén tisztelnek, becsülnek, szeretnek. Jobb viszony el sem képzelhető ape és gyermekei közt, mint amilyen születésük pillanatától kezdve a mai napig hármunk közt kifejlődött. Jó bafcátok vagyunk...Vér szerinti apjukról, aki sosem törődött velük, semmit sem tudnak.Nem is akarta 6, hogy a világra jöjjenek... Te sem akartad... Csak a testi szerelem kéjes gyönyöreit kívántátok élvezni.,, mindketten... Nekem kellett megakadályozni két életrevaló magzat megölését. Az anya méhét nem arra rendelte a természet, hogy temetője legyen az uj emberi életnek, hanem arra, hogy napvilágra hozza azt,.. Ki merné tagadni, hogy nem egy leendő zsenit, nagy tudóst, művészt, költőt vagy kiváló kétkézi munkást