Főnyeremény; Q 5837

VÉKONY PÁL /Föláll a hintaszékből. Átveszi a cigarettát. Szive mélyéig meghatódva figyeli kislány a minden szavát és mozdulatát, de б maga csak nagy nehezen jut szóhoz./ Nincs a világon nálad figyelmesebb, gondosabb gyermek, kislányom!...Bár minden gyermek ilyen lenne szülei nagy örömére! /Bontogatja, nézegeti a cigarettacsomagot./ Fecske! Régen nem szivtam ilyen finom cigaretáát. Köszönöm szépen, /Megi öleli, megcsókolja lányát. Aztán rágyújt ёз boldogan eregeti a füstkarikákat ./ ZSUZSI /Kis ideig szótlan mosollyal gyönyörködik apja boldogságában./ Azonnal meg is teritek. /Tüstént lerámolja a dohányzóasztalt és kiszalad, de pillanatok alatt visszatér. Abroszt, tányért, evőeszközt, kenyeret hoz és gyorsan megtérít./ Tessék, apukám!...Jó étvágyat kívánok . ж VÉKONY PÁL: Köszönöm, kislányom. /Leül, miután elszívta a cigarettát és evéshez lát./ ZSUZSI: Szóra sem érdemes. /Egy-két pillanatra ismét eltűnik. Amikor újra megjelenik, néhány szál magával hozott rózsával disziti az asztalt./ Hadd legyen itt veled legkedvesebb virágom, amig én távol leszek! VÉKON Y PÁL: Anygyal vagy!...És mondd csak, kislányom, milyen munkát végez a te anygyali kis kezed, amivel még pénzt is keresel? ZSUZSI: Virágkertészetben dolgozom a fővárosnál naponta három óra hosszat. Imádom a virágokat! Ugy érzem magam köztük, mintha édesanyjuk lennék...De méstmár futok is anyuhoz. /Mór kilincsen is a keze, amikor miht derült égből a mennykő, berobban az anyja./ TIZENNYOLCADIK JEL E N ET VÉKONY PÁLNÉ /Dul-ful. Megriadt lányára rivall./ Itt vagy hát, jó madár?!...Ti itt kettesben...zabáltok, mialatt én várok rád órák hoszszat.