Főnyeremény; Q 5837

90 VÉKONY PÁLFÉ: Ha akarnak, ha nem, velem jönnek. /Az ajtóhoz rohan. Megragadja a kilincset. Nagyot ránt az ajtón. Csaknem kifordul sarkából Aztán elrobog, bevágva maga után az ajtót./ TIZENNEGYEDIK JELENET VÉKONY PÁL /Felesége távoztával megkönnyebbülten, föllélegzik. Fölemelkedik a székről. Ballonkabátját s kalapját kiviszi az előszobába. Visszajövet szeme megakad édesanyja és édesapja falnak forditott portréján. Odamegy s elgondolkodva nézi kis ideig a két képet, majd szavakba önti gondolatait./ Ha hihethe az ember a caádókban, azt gondolhatná, hogy maguktól fordítottak hátat családi életem romlásának.../Leakasztja anyja arcképét a falról. Megfordítja és megindultan nézegeti pár pil lanatig. Aztán rendesen elhelyezi a falon. Közben beszél hozzá./ Szegény édesanyám! Tizennégy gyermeket szültél és kilencet neveltél fel becsülettel...Csodával határos az az anyai szeletet s az abból áradó áldozatkészség, türelem és jóság, amit oly bölcsen és igazságosan tudtál annyi gyermeked közt megösztani, miként az égen tündöklő Nap millió meg millió élőlénye közt.../Apja portréjának megférd!tása közben/:És te édesapám, honnan vetted azt az erős akaratot, értelmi és érzelmi világosságot s a mindebből áradó megingathatatlan következetességet, határozottságot, és tisztánlátást, amelyei vezetted és megtartottad nagy családodat a becsület utján mindhalálig.. ./Ki

s ideig még elmerengve áll a két portré előtt. 1 erengéséből a csukott előszobai ajtón át lágyan, melegen beszüremkedő Üde leányhang rebbenti föl:"Apukám!...Drága apukám TIZENÖTÖDIK JELENET ZSUZSI /Az utolsó szó nyomán hirtelen felpattanó ajtón sainte berepül. Közben a kezében lóbált iskolatáskát nagy lendülettel a heverőre dobja. Két karját kitárja, s a következő pillanatokban már ölelgeti, csókolgatja is a szeretetre, gyöngédségre oly régen szomjazó öregembert