Főnyeremény; Q 5837

56 gyászos levertségéből. Összeszedte magát annyira, hogy el tudta viselni a temetési szertartás kinzásait is. Következtek azután a második özvegység gyötrelmes évei. FSRI:Hány évig volt özvegy? &ÁBOR: Kereken négy évig. FHJRI/Odamegy öccséhez. Kivégzi kezéből az operaénekesnő fényképét. Elmerengve nézegeti./ Vájom mikor készült ez a fénykép? GÁBOR: Betegsége előtt néhány nappal. Az ötéves házasélet emlékére. F3RI: Tehát huszonötéves korában ilyen volt. Milyen fiatal.és szép? Ha ma is élne,mór hatvanötéves öregasszony lenne. Most hetvenötéves apánl emlékezetében persze megmaradt fiatalnak és szépnek. GÁBOR: Akárcsak első felesége a zongoraművésznő, akiíiatal életének feláldozásával ajándékozta meg férjét az első gyermekkel. FERI: Timm is tudná elképzelni öregasszonynak sem an egyiket, sem a másikat, /viegnézi a zongoraművésznői fényképét is. Aztán a harmadik fényképet veszi kezébe és visszaül a heverőre./ A zohgoramüvésznőt el sem felejtheti. Élete végéig emlékezteti rá a hintaszék és négy kezűk közös munkájának eredménye: aszmima... Az operaénekesnő után nem ma« radt valami emlék? GÁBOR: Azok a babérkoszorúk ott a falon/ mutatja/ a portréja körül, hazai és külföldi sikereinek hervadhatatlan emlékei. FERI/ a kezében levő harmadik képre vetve egy pillantást/: És mit tudsz a harmadik asszonyról, aki költő volt, ha jól tudom? GÁBOR/ a dohányzó asztalhoz menve, fölemel róla egy jókora ezüst cigarettadobozt/: Ezel az ezüstdobozzal ajándékozta meg a huszonhatéves költőnő a harmichatéves gyermekorvost, amikor eljegyezték egymást. A menyasszony betevésette a doboz feledébe erre az alkalomra irt kis versét. Bizonyóra olvastad mór, csak nem tudtad az eredetét. FERI: Olvasfl, kérlek! GÁBOR/ hangosan olvassa/: Dus kincsek háza ez a kis doboz. Sok meseszerű, szép órát okoz...