Főnyeremény; Q 5837

50 IIa jelenik meg a súlyos csapás után először a betegei közt, Ö a vi­lág legjobb embere, Elmesélt az ápolónő minden szépet és jót, amit esek tudott és elképzelt róla. És most folytatásként hadd idézzem a művésznő saját szavait, amelyeket andalgás közben a mély és boldog hallgatásba merült orvoshoz intézett:l Mindaz azonban amit az ápoló­nő mondott és képzelt, csak halvány fénye volt annak a ragyogó va­lóságnak, mely elém tárult, amikor a doktor ur pár napi távollét után megjelent apró betegei közt. Mélyen meghatott az a rajongó, tiszta, szeretet, amellyel kedves orvos kásatmkatköx bácsijukat kö­rülfogták De talán még meghatóbb volt számomra az orvos bácsi arcá­ról, szeméből, egész lényéből rájuk sugárzó gyöngédség, jóság,tü­relem, egy szóval viszontszer etet, Ugy néztem akkor észrevétlenül az orvos bácsira a szobának abból a rejtett zugából, ahol helyet szorítottak részemre, mintha nem is földi embert látnék, hanem a legendák világából kilépett szentet. Halálomig emlékezni fogok arra a hat-hétéves kislányra, aki lázban ragyogó szemét néhány pil­lanatra forrón szetetett orvos bácsiján felejtette, s ártatlan aj­ka a következő szavakat rebegte: "Mért nem mosolyog orvos bácsi most is ugy, ahogy szokott? Szomorúságot látok az orvos bácsi sze­mében, Én nem akarom látni ezt a szomorúságot!",.» A lázban égő, piros gyermeki ajakról felszállt őszinte és szívbe markoló szavak­ra egy-egy könnycsepp csordult ki két szememből,de én nem törül­tem le. Hagytam, hogy érintetlenül, kristálytisztán stivárogjon be mélyen a szivembe. És beszivárgott, éreztem,és bent, a szivem leg­mélyén gyöngyszemmé kristályosodott... A két csillogó könnycsepp­ből még csillogóbb , szivalaku gyöngyszem lett. Féltve őriztem

Next

/
Thumbnails
Contents