Főnyeremény; Q 5837

34 óz volt egész életemen át az én személyes otthonom, ahol gyermek-, ifjú- és féríikorom emlékei vettek körül, amelyek ugy hozzám tartoztak, mint testemhez végtagjaim. íenyem szobám kisajátítását férje hőstettének minősítette, s hogy neki ir része legyen benne, sietett engem megnyuktatni. Azt a kegyes ajálatot tette, hogy húzzam össze magam a cselédszobában. Gondolta s a cselédnek mondta is, hogy csak kis időre kell már nekem lakás. Addig ő-már mint a cselédaludjon a konyhában... Ez még csak hagyján! Mindennél elviselhetetlenebbé tették életemet azzal, hogy elzárták előlem hegedűimet, mert-mint mondték-idegesiti őket a hegedücincogás. Ajánlotta a menyem azt is, hogy végezek hasznos munkát, ha nem akarok unatkozni. Segítsek a cselédjüknek a takarításban, mosogatásban, bevásárlásban; vágjak fát, hordjak föl szenet a pincéből a második emeletre. Szóval: legyek a cseléd cselédje! Ö maga persze nyu.lt semihez, mert félt, hogy beszennyeződik és eldurvul finom, uri keze a munkában. Csak henyélt vagy cicomázta, kenceficélte magát órák hosszat Szórakozni járt: korzozott, cukrászdákban felcserélte az időt hason szőrű barátnőivel." FERI: S az ura sosem ment vele? GÁBOR: Annak is megvoltak a maga külön utjai. Ügyeit és ügyfeleit sem hanyagolhatta el. Kellett a pénz! Szolgálta érte nagy buzgalommal az az igazságot a maga törvényei szerint. A piszkós ügyeket, amelyek csak ugy bűzlöttek a pénztől, körömszakadtáig védte, bármily távol estek is az igazságtol. A tisztákat ellenben, ha nemvoltak jól kibélelve pénzzel, cak immel-ámmal kezelte. így keres te a férj a pénzt, az asszony meg nyakra-före szórta. Uri szokás volt ez a régi világban. FÜRI /öccse szavai nyomán már-már komolyra fordult hangulatából mintha kizökkent volna, cinikus mosoljy&l vette át a szót/: Fordítva az uj világ is megtarthatná ezt a régi jó szokást: keresse az asszony a pénzt, és a férj szórja! Elvétve akad is már efféle. Nem igaz?