Főnyeremény; Q 5837

24 mutatkoztak egymásnak. Váltottak néhány közömbös szót. Szemük egymásba fonódó sugarai és kézfogásuk melegsége azonban zavarba ejtették a két fiafal szivét. A fiu kábultan elsietett. A lány meg az először látott fiatalember lenyűgöző tekintetének és meleg kézfogásának elbűvölő emlékével elrejtőzködött a lakásban. Egymásról még alig tudtak valamit. A lány a fiúról csak annyit, hogy orvostanhallgató. Ez meg a lányról csupán azt, hogy a zeneakadémián zongorázni tanul, és Rozikának hivják, FERI : Szóval: egymásba estek... Én bizony, ha az orvostanhallgatóhelyébenvagyok, nem szaladok el, hanem azon melegében megölelem és szájén csókolom a művésznőt. Ha szerelem, hát le< gyen szerelem! Nem igaz? GÁBOR : Osak lassan a testtel! Az igazi, a tiszta szerelem nem igy kezdődik. FERI : Én mindjárt majdnem & végén szoktam kezdeni, GÁBOR : Nono!..« A te szerelmed olyan, mint a gyökér nélkül ültetett fa, mely nem tud belekapaszkodni a táplálékot adó talajba. Nem sarjad belőle termést igérő hajtás. Virágba nem borul. Nem terem gyümölcsöt. Máról holnapra kiszárad. Vagy elsodorja az első szélvihar. A boldog szerelem nem ilyen fán terem. Idő és alkalom kell ahhoz, hogy a szerelem gyökeret verjen két egymásra talált fiatal szivben,és megérlelje termését: a boldogságot. Az igazi, a tiszta szerelem kifejlődésének is megvannak a maga törvényei, mint minden fejlődésnek. A nő nem dobhatja oda magát felelőtlenül a férfinak mint élvezeti cikket, amit édességboltokban vásárol az ember. Ha mégis megteszi, előbb-utóbb odajuthat,