Főnyeremény; Q 5837

FÜRI /kíváncsian/: Szeretném hallani mindazt, amit róla beszélt neked apánk. GÁBOR: Tul sok lenne. válogatok a sokból... A zongoraművésznő egy istenhátamögötti alföldi kis faluban született,ahol édesanyja tanitónő volt. Apját, aki ugyanétt szintén tanitó volt, kisgyermekkorában elvesztette. Négyéves lehetett akkor. Abban as időben rettegett népbetegség, a tbc, tüdővész ritkította a tudatlanságban és nyomorban fuldokló falusi és tanyai magyar nép sorait. A fiatal néptanító- igy nevezték akkoriban a tanitókat szintén a tüdővész áldozata lett*. A kislányt tizéves koráig özvegy édesanyja nevelte. Éppen betöltötte tizedik életévét és elvégezte az úgynevezett elemi népiskola negyedik osztályát, amikor életében szerencsés fordulat történt, A nyári szünidőre kedves vendég érkezett a kétszobás szerény falusi tanitói otthonba: a tanitónő egykori osztálytársa. Négy évig egymás mellett ültek a tanitónőképzőben. Bensőséges barátság fejlődött ki ezalatt köztük. A barátságot levelezés utján azután is fenntartották és ápolták, amikor az intézetet elhagyva szétvált az utjuk. A vendég zongoratanár lett a fővárosban. A viszontlátás első örömei után a barátnők diákkori emlékeik felidézésébe merültek el, A jól nevelt, értelmes, finomlelkü kislány nem akarta őket zfrvarni: illedelmesen és nesztelenül átment a másik szobába, csendesen becsukva maga után az ajtót. Alig telt el néhányperc,az ajtón tul zongora hangja csendült fel. Megütötte a vendég fülét, mire elszakadt a diákkori emlékektől és belefeleőkezettt a zongorajáték szépségeibe. "Ki zongorázik?" - kérdezte barátnőjét. -"A kislányom"- felelt a tanitónő. -"Ki tonitja?"-hangzott az ujabb kérdés. "Magam próbálkozom vele,összeszedve zenei tudományomat, ami rám ragadt a képzőben, és főleg amit tőled tanultam," A párbeszéd itt megszakadt, mert a tanárnőt egyik ámulatból a másikba ejtette a tizéves kislány zongorajátéka. A befejező akkort