Főnyeremény; Q 5837

148 természet kérlelhetetlen törvénye szerint most...meg is kell halnem,.. Mert,..meghalok"...Ennél a szavánál belépett a kórház egyik orvosa és örómmel közölte, hogy a kisfiú életbenmaradáséhoz fűzött remények percről percre biztatóbbak...Azzal már fordult is vissza, hogy ne zavarjon bennünket..."Köszönöm"- fogadta a jó hirt édesapám és elmosolyodott, •.Aztán a család tagjainak nevét sorolta fel.•.lassan,..csendesen.. .rövid szüneteket tartva...Gyöngyié): is...A szünetekben is mozgott a szája...De csak hangtalanul...Mintha mindenkinek üzenetet akart volna küldeni...külüm-külön...Amit Gábornak üzent•11 is tudta mondani, hangosan., .érthetően.../Gáborra néz./ Azt üzente: fejezd be helyette regényét! ...A regény Cime ez legyen? "EGYMÁSÉRT VAGYUNK A FÖLDÖN"... Aztán., lehunyta szemét és nesztelenül elaludt...örökre.•• /А családra nehezedő fájdalmas, Őszinte gyász sötétjén átszűrődik finoman az újjászülető családi boldogság fénye,/ PERI /А fájdalom és a szelid mosolyban kifejeződő boldogság jelei vibrálnak megtisztult, megszépült arcén./ Váratlanul... Hirtel en.... apa lettem...Gyermeket fogok nevelni... VÉKONY PÁLNÉ: Én meg nagymama...Unokám van...Részt kérek a fölnevelésében... GÁBOR /Perire, majd anyjára takint. Aztán a közönség felé fordniva beszél./ EGYMÁSÉRT VAGYUNK A FÖLDÖN...Emberek! Nem halljátok?... Nem létjátok?...Nem értitek?...Nem érzitek?...Ezt zúgják azx erdők.. Ezt harsogják a tenger hullámai...Ezt dörgi fületekbe a viharos ég.. Ezzel ébreszt a hajnali napfény...Ezt ragyogja rátok napról napra az égbolton uszó Nap...Ezt hirdetik a csillagok milliói...Ezt kiáltja a nagyvilágba a békos, nyugodt, boldog életre szomjamó emberiség... EGYMÁSÉRT VAGYUNK A FÖLDÖN... FÜGGÖNY VÉGE