Főnyeremény; Q 5837

101 élet

9... VÉKONY PÁL Asm zavartatja magát, folytat ja./.. .Idővel aztán jöttek az addigi posványos emberi életet tisztógato keleti 3zelek, s elfújták a oimet és a rangot meg a többi sallangot, arait egyes emberek magákra és egymásra aggattak, hogy megkülömböztessék lényüket minden hitványáé'uk ellenére is a közönséges halandók millióitól... Elfújták ezek a jótékony о z elek в rámalcasztott kormányfő tanácsosi Cimet is a velejáró cifraságokkal együtt.. .Főorvoei beosztásomtól és jövedelmemtől, ez évek múlásával természetszerűen bucsoznom kellett közelgett nyugdíjazásom ideje... S mire az is elérkezett, megöregedtem vagy-ha ugy tetszik-megvénültem, hogy az élet renclja szerint átadjam helyemet és munkámat a fiatal erőknek...Kern vagyok kormányfőtanácsos, nem vagyok méltóságos ur, nem vagyok kórházi főorvos többé. Gsak egyszerű nyugdíjas vagyok és КЙВЕЗ! Igen, EMBER?...Ez maradt belőlem. . .Semmi más..De ez fölér mindennel.. .Gsak nálad lett-raiután idővel megkopott-haszontalan tárgy, az utálat és gyűlölet tárgye, amit szemétbe kell dobni, mint e kitaposott, elnyűtt oipőt vagy a kas használattól foszlányokra szakadozott mosogató rongyot. ,. VÉKONY PÁ INÉ /Férje utóin© szavának elhangzása pillanatában gyorsan feláll. Gyűlöletes tekintettel végigméri a megkínzott öregembert és szó nélkül távozik./ HUSZADIK JELENET VÉKONY PÁL /Rövid ideig mereven néz a felesége mögött becsukódott ajtóra. Aztán a teritett asztalhoz megy. Remegő ujjaival gyengéden megsimogatja a rózsaszálat,/Milyen szén! ...Éppen olyan, mint az, akinek a kezo, szive idehelyezte. /Aztán az ennivalót nézegeti, de abból már semmit sem kiván. Iszik egy pohár sört. Elfordul az asztaltól. Néhány bizonytalan lépést tesz a nyitott ablak felé. Megál é3 zakója zsebét tapogatja. Belenyúl s néhány darab aprópénzt kotor eló belőle. Számláig; tje, majd csüggeteg mozdulattal visszate-