M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-6У SPORTOLO I KALAÜZNŐ UTAS KALAPÁCSOS HANGSZÓRÓ KALAUZNÖ /Jópofa Kalauzhoz/ Nem Kentem el а festéket? JÓPOFA KALAUZ Itt egy picikét. KALAUZNÖ /Tükröt huz elő, s nézegeti magát benne/ /Sportoló I és II, Edző jobbról jönnek, mögöttük targoncát tolva, sok bőrönddel a Hordár. Feketehajú a Hordár elé siet/ KALAPÁCSOS /Balról jön, a kalauzodhoz/ Most mentek el a mentők. /Megbotlik valamiben, halkan szitkozódik, megnézi, hogy mi volt az, s megy tovább./ /Kalapácsoshoz/ Élt még? /FÖl-le jártában most megáll ott, ahol az előbb a Sportoв ló I. megbotlott, belerúg valamibe, aztán fele leli, és a sinek közé dobja, majd tovább megy, s a kalauzodnál megálly A mentőorvos csak ránézett, s már intett is, hogy vihetik vissza a hordágyat. A külső kettes vágányra szerelvényt tólna, a külső kettes vágányra szerelvényt tóinak, a vágány mellett tessék vigyázni! CSÖNDES KALAUZ /Az utasomhoz/ Vigyázzunk kérem, idejjonl /А kalapácsos még beszól, de mozdonydohogás, fütty s az utasok zsivajában elvész a hanbja. Beáll a szerelvény végéhez a sinek közé, elbeszélése során a Kalauznő a fülére szoritja kezét, az Utas figyel a Kalapácsosra,^ s jobbról lassan begördül a hálókocsi./ BARNA NÖ Jössz vissza! SZŐKE KISFIÚ Csak látni akarom, hogyan kapcsolják rá! /Kitépi magát anyja kezéből/ Én is! I /Csöndes kalauzhoz/ Kérem szépen, ön a kalauza ennek a kocainak? CSÖNDES KALAUZ Nem, a kolléganőm. /Jópofa kalauzhoz/ Gyere, menjünk elóre! FEKETijHAJU /Félrevonja a Kalauznőt/ Kérem szépen, nekem holnap... /Hangját elnyomja az ütközők csattanása/ BARNA KISFIÚ FEKETEHAJÚ