M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-45SZERETÖ UTAS SZERETŐ HALOTT LÁNY FELESÉG UTAS SZERETŐ UTAS Magadért is felelős vagy. Magadra is gondolj, magacLual is törődj! Vagyis szeresselek téged. Csak fogadj el, hogy legalább néha leemelhesd szemed a világról. Nézd csak azt a füves domboldalt! Milyen furcsa gödrök vannak az oldaláoan! Mintna egy óriás lépkedett volna arra! Te nem is figyelsz! Becsíptem! Biztosan nem is ragyog annyi csillag, amennyit látok! A Göncöl szekér púposra van rakva velük! Mintha egy dülöngélő szénásszekér volna! Látod? Mit nézel? r /Feleséghez/ Ócska szatyorral a kezében e^y kétrét görnyedt vénasszony csoszogott a lámpaoszlop felé. Az oszlop alatt megállt. Kezét lassan fölnyujtotta, baljából I a földre eresztette a szatyrot, aztán azt is a levegőbe emelte, s még mindig görnyedtségétői vakon kitapogatta a magasban a szemétkosár peremét. Aztán igy megkapaszkodva benne, lassan fölegyenesedett. És válogatás nélkül kidobált a szemétkosárból a szatyra mellé mindent. Ezt néztem, /А Halott ljny felé fordul/ Azok a gödrök lövészI gödrök voltak. Az az óriás lépkedett bennük, amelyikről sejtettem, hogy megölixfjj&xÄ téged. 4 Én akkor szeretlek talán a legjobban, amikor semmiségekről beszélek neked, s látom, hogy csak félig figyelsz, hogy messze jársz. S ha olyankor lassan rám emeled a sze.ued, olyan vagy mint egy nagy és erős isxsxá oroszián, aki mert mindent tud - hall

0at. És hallgatásodban annyi erő van, és pillantásodban annyi szelidség, hogy az emberből boldogan cincogó kis egér lesz, amiért megtűröd őt a közeledben. A mellemre fúrtátok a fejetek, s én, bűnös, elnéztem a