M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-43JtELESÉG UTAS FELESÉG UTAS FELESÉG UTAS FELESÉG UTAS FELESEG te szeretted. Le nem tudom, hogy a kényeztetés szeretet-e. Megváltoztam. Le hát te nem változtál-e meg? Amikor elitéltek engem, s neked azt "tanácsolták", hogy válj el, az voltál-e még, aki voltál? Az az ápolónővér, aki embereket bujtatott, tudta a maga és azok igazát, akiket rejtegetett, s a homlokának szegezett pisztolycső sem ingathatta meg? A gyerekekért tettem. Elhinném, ha beszéltél volna rólam nekik. Ezt is az ő érdekükben tetted volna. Nem tudhattam, hogy lesz még apjuk. Nem kellett volna tudnod. Elég lett volna hinned. M03t is az önzés beszél belőled. Lehet, hogy hibáztam. Hogy vétettem ellened. Le a te hibádból. Nem óvtalak? Ha f

onto

sabb lett volna a családod, mint a te igazságod, akkor minderre nem merült volna sor. Ugye, milyen jó, hogy mindezt tulajdonképpen sohasem mondtuk el egymásnak? Csak hallgattunk, hősiesen birkóztunk a lehetetlennel; megpróbáltuk... Az emberek elfelej"Cették, hogy elváltunk... Mi nem. És hallgatólagosan megegyeztünk abban, hogy nem semmisi te ttjuk meg a válást, makacsul hallgattunk erről és mindenről csaknem nyolc éven át. Neked kellett volna megtömöd a csendet. Ha szerettél volna, beszéltél volna. Vádoltad volna a bűnöst, s az védekezhetett volna. • л Azzal a váddal, hogy i'ontosabb volt nekem az én i

bazságom, mint a családom. Hát miért nem te kezted a váddal? iáiért nem te vádoltad az eredendő bűnöst? miért csak akkor beszéltél, amikor már a végső váláshoz kerested az érveket? A gyerekek akkor már nagyok voltak, s többé úgysem volt