M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

UTAS HENYUS UTAS HSNYUS UTAS HENYUS UTAS HENYUS UTAS HENYUS UTAS HENYUS UTAS HENYUS UTAS HENYUS UTAS golyót! Énekelj, Henyus! . yJ^Mj /А Bál a Savoy ban keringő ját ke zdijenekelni/ Ja umjim tancsity tak, jak Tangó Lita, jak Tangó Lita. Nem, nem ezt, azt a másikat, amit olyan%agyon szerettek a legények, hogy mindig kétszer-háromszor is el xellett énekelned. Olyan katona-induló vagy hazafias dal féle volt, /Szomorúan/ Olyan katona-induló vagy hazafias dal féle vol' A-t énekeld. Azt elfelejtetted. Várj csak... Nem* nem megy... Egy szó, egj hang sem jut belőle az eszembe. Neked is azi tetszett a legjobban? Nekexa is. Olyan szép voltál, amikor azt énekelted! Még irigyeltelek is, igen, azt hogy i^y tudsz énexelni, meg a sikeredet. A fejed, fölvetetted, nem néznél senkire. Mintha az égnek énekeltél volna, vagy az egész világnak. Aprókat dobbantottál, szőke fürtjeid me

0-megrezdüitek... /Szeliden félbeszakitja/ Akkor miért azt felejtetted el, miért nem a Tangó Litát? Miért kérdezed ezt? Hiszen te kérdezed! Nem felejtettem el, csak egy idő óta valahogy nem jut az eszembe, pedig... Henyus, segits. /Hallgat./ Henyus, u^ye az ember a dolgok végére jutott, ha már abban hisz, hogy minden jóra fordulhat»« még, ha eszébe jutч na egy dal? Mi az, hogy a dolgok vége? Halott vagyok én is, Henyus. Le sötét, fekete halott, mn nem énekelek senki fejében, én nem vitatkozom senki agyá-