Művészkocsma; Q 5831

- бо о ve, ha életben maradsz. Dóri: Szeretnék életben maradni. Kíváncsiságból, hogy ml lesz a háború után. Danis A világból? Az engem nem. érdekel. Magamon kell dolgoznom, És biztonságba kell helyeznem a kezem. Talán egy bankba teszem /feltartja és nézegeti a kezét/. Dóri: Nem birok nélküled sem élni, sem meghalni. Dani: Saj .álom, a te helyed itthon van. Az enyém meg egy bécsi kirakatban, a nyakkendők és sálak között. Dóri: /megragadja Dani kezét/ Ne hagyj magamra ebben a pokoli zajban. Félek. Dani: Mitől félsz? A háborútól? Dóri: Attól félek, hogy elhagysz.. .Lefekszem a küszöbre. Eltorlaszolom... a határokat... Dani: Úgyis átlépek rajtad - Hegyeshalomnál.. .Állj fel, ne siránkozz! Inkább hozz egy lavór vizet. Megmosom a kezem. Kicsit véres lett. Dóri: A gyönyörüszép ujjaid /simogatja a kezét/Nem véresek, csak mocskosak - a festéktől. Mihály: /észrevétlenül, utiruhában bejön a kert felől* Tétován megáll az ajtóban ós csodálkozva nézi, hallgatja, mi történik az alkovban. A párbeszéd alatt többször végigsimit .ja a homlokát, mint aki rosszat álmodik. Aztán fekete szemüveget vesz elő a zsebéből, felteszi és lassan előre jön, egészen az alkovig/. Dani: /Dórihoz, folytatja/Ne bámuld a kezemet, mint az aranyborjú a szodomai új kapukat. Az orgián túl vagyunk. A régi bűnökön is. Én nem hozzád jöttem vissza, hanem a