Művészkocsma; Q 5831

14 О Lidia: Igen, a képeiről, a háborúról, amit ő nem élt át. A esládom kiirtásáról, amit én átéltem...Aztán művészetről, a ruhámról...meg, hogy itthon szabad-e 5 absztrakt képeket festni...vagy olyan regényt irni, ami a nyugati életformát dicséri... Dani: Milyen ruhában volt? Lidia: ín? Dani: Igen, maga. Lidia: Fehér ruha volt rajtam, az a csokoládébarna virágmintás. ..Ismeri... Dani: Az nagyon jó ruha. Jól áll magának. Lidia: Igen, neki is tetszett. Megkérdezte, ilyen ruhákat lehet-e Pesten csináltatni. És tudja, mit feleltem? Azt mondtam:"Az anyag külföldi. Csak Pesten varrták." Ahelyett, hogy azt mondtam volna: "Persze, hogy lehet, még ennél sokkal különbet is..." Dani: Ezt kellett volna mondania... Lidia: Még most is bánt, hogy őszinte voltam...Nem volt szándékomban őszintén beszélni vele...Mást akartam: meghökkenteni. érdekes akartam lenni. Ez az iguzság. Dani: Maga tényleg érdekes, Lidia: De nem neki.. .Tudja, egy óvatlan pillanatban kiszaladt a szájamon, hogy már nem gyűlölöm Őt...Ennék örült...hogy gyűlöltem... Dani: Maga tud egyáltalán gyűlölni? /Csend/. Lidia: Azt niezeia, mára elég.. .Elfáradtam.. .Nem akar lemenni egy kicsit Dórihoz?